A tréningek teljesen egyéniek, egy kutya-gazdi páros és a felkészítő segéd van fent ilyenkor csak a pályán. Felmérjük, mire van szüksége a kutyusnak, és ahhoz képest alakítjuk a rövid, de igen dinamikus foglalkozást, amely legtöbbször valamilyen zsákmány megszerzésére irányul.
Hazánkban az őrző-védő kutyák – természetesen magánkézben lévő ebekről beszélünk – elsősorban izgalmas és sokoldalú sportolási lehetőséget jelentenek. Komoly és rendszeres munkával tanulják meg fiatal és idősebb gazdák, hogyan fegyelmezzék mindenekelőtt önmagukat, továbbá a kutyájukat, és egyáltalán: hogyan bánjanak ezekkel a bátor, harcias, de hűséges és szeretetre méltó állatokkal. Nem véletlen, hogy a kiképzés során a hangsúly – különösen eleinte – az engedelmességi és fegyelmező gyakorlatokon van.
Egyébként sajátos módon az őrző-védő csoporthoz tartozó kutyák valamennyi fajtája eléggé mérsékelt természetű (gondoljanak csak a mindig játékos boxerre, a szolgálatkész német juhászkutyára, a szelíd újfunlandira, a kedves, higgadt collie-ra, a jóindulatú dogra), de amikor harcra kerül a sor, rendkívül erőteljesen használják az állkapcsukat. Ha sikerül fogniuk, nem eresztik el áldozatukat – szívósan csüngenek rajta. Általában könnyen taníthatók; a legjobb társai az embernek.